Több mint egy hónap telt el azóta,hogy nekivágtunk a Szobalány-Reggeliztető szakács-Konyhai kisegitő kalandnak.

Ausztria legcsücskösebb helyén vagyunk, egy siparadicsom kellős közepén.A szálloda teltházzal üzemel, ami érződik az elvárt munka mennyiségén is. Minden az előre leirtaknak megfelelően fogadott bennünket ,a szálloda földszintjén kaptunk egy tágas,fürdőszobás szobát.Igazán tágas szobácska a személyzeti szobákhoz képest, kár ,hogy a síléctároló-terem falszomszédságában van. Délután,amikor pihenő időnk van, sajnos a vendégek is ebben az időszakban jönnek vissza a sielésből és a sicuccok felakasztása a falra szerelt tartókba nem megy hangtalanul. Igy eléggé dübörgőssé válik a szobánk, ami a pihenést némiképp akadályozza. Na de majd ez is eltellik...

A konyha kulisszatitkai

Egy kis összefoglaló tőlünk,hogyan is éljük meg életünk  második téli szezonját,a jót és a kevésbé kellemeset.

 Mindketten ötvenes éveink elején járunk, jó karban lévő, nem konditeremben sportoló, szívós típusok vagyunk, ennek ellenére nagyon elfáradunk a nap végére! Miben is?

Patrik ,a főszakácsunk - aki a müvészien elrendezett fogások karmestere.

Renata , a alszakács - mellesleg isteni salátástálak készitője.

P. mint reggeliztető, mosogató és konyhai kisegitő - az esti programnál a levesek tálalója és a főételek tányérra kanyaritója.

E. délelőtt mint szobalány ténykedik, az esti müszakban pedig a mosogatógép fő kezelője.

Az esti müszak 17 órakkor kezdődik és kb. 19 órakkor kezd pörgős lenni  az üzemelés, és megállás (vagy inkább szusszanás nélkül) nyomjuk, húzzuk és toljuk a rengeteg tányért, tálat, kést, villát. 21:00 felé lecsendesedik az áradat és érkezik a konyhából töméntelen lábas, kondér, serpenyő, hiszen nap végére a szakácsok is mindent "lesepernek" a pultról. Ezzel és az étteremből folyamatosan csordogáló tányérokkal, evőeszközökkel 21:30 körül végzünk, kezdődhet a takarítás! Először a moslékost kell kivinni, ez jobb estéken egy kisebbfajta bödön, majd összeseperni, fellocsolni egy vegyszeres oldattal az egész konyhát, felsúrolni,s a végén gumitolóval letolni a vizet a lefolyókba. Minden vizszintes és függőleges felületet vegyszeres vizzel lemosni, hogy a konyha csilivili legyen a reggeli müszakra otthagyva.22:00 óra körül jóleső (frászt!) fáradtsággal egymást támogatva elbotorkálunk a szobánkig...zuhany és bezuhanás az ágyba, mert a vekker bizony reggel 6-kor kíméletlenül csörög és megkezdődik a délelőttös müszak,

P. mint reggeliztető szakács

E. mint szobalány inditják a napot.

Reggeliztető szakácsként:

A reggeli nagy része büfés módszerrel müködik. Azaz tálakban, tányérokon ki van készítve a pultokra mi szem szájnak ingere...ha ez nem lenne elegendő, akkor rendelhető még a tojás különböző változata - mint főtt-tükör-rántotta.Persze a büfében kitett dolgokat is el kell késziteni.

Ez igy nem tünik túl bonyolultnak , de ugye ami kimegy, az vissza is jön koszosan, igy a reggeli készitése mellett a mosogatás is fő feladat.

kb. 10 órára lemegy a reggeli, akkor a pincér visszaad mindent a büféből, ami megmaradt. P dolga elbirálni, hogy mi hasznositható még belőle a következő napon és az új sajtos-húsos-lazacos-gyümölcsös-zöldséges tálakat előkésziteni másnapra a reggelihez.Lecipelni őket a pincébe, ahol szépen lefóliázva várakoznak másnapig, hogy a sáskahad ellepje őket :D

Szobalányként:

Nincs igazán új a nap alatt...a szobák mérete, berendezési foka a hotelek csillagfokozata alapján változnak.  Minden hotelnek vannak jellegzetességei, ki hogyan késziti el pl. az ágyakat,de alapvetően mindenütt egy szobalány feladata:

kiszellőztetni, kiszemetelni, ágyakat megigazitani, ha szükséges, akkor huzatcsere, mosdó és wc kitakaritása, portörlés, felporszivózás és már kész is... :D

 

Zsuzsával és Attilával a tavaly téli szezonban ismerkedtünk meg.A kapcsolat az elmúlt egy évben sem szünt meg.Mivel ők is visszajöttek a téli szezonra a tavalyi helyükre, igy lehetőségünk van ismét ,ha időnk engedi talizni, jóféle borocska mellett kiengedni a gőzt és egy jót panaszkodni-dumcsizni...

Lech - a falucska - ahol jelenleg élünk

Hósapkák és jégcsapok

Vendégek szemével

Hóeltakaritás

Január közepén napokon keresztül csak esett és esett a hó.Mivel hideg nem igazán volt, igy a lavinaveszély egyre nagyobb méreteket öltött.

Ilyenkor bevált módszer,hogy lezárják a völgybe bevezető utat, se ki - se be és lerobbantják a környező hegyekről a felgyülemlett hómennyiséget. Aztán kezdődhet az utak kiszabaditása a hó fogsága alól.És itt nem 10 cm hóról beszélünk, hanem több méterről. És igazán azt kell mondjam, nem okoz problémát az eltakaritása.

Három napra bezárul a völgy, mindenki tudomásul veszi, nincs pánikhangulat, majd ahogy lezárták, ugy meg is nyitják az utakat megint.Teljesen természetesnek veszik az itt élő emberek ezeket a procedurákat, mert bizony a lavinalerobbantásra szükség van.Sajnos nemegyszer követel emberáldozatot a felelőtlen sielés és a nem időben lerobbantott hó.

Mindennapi séta

A délelőtti müszakunk délben véget ér...ebéd és jöhet a szünet 17 óráig.

Ha szép az idő, általában rögtön ebéd után elmegyünk egy-másfél órácskát sétálni ,majd kb. 14 órára visszaérünk és még van idő egy kis szunyókálásra, mielőtt megkezdődne az esti müszak.

És be kell vallanom, élünk is a lehetőséggel, mert a szervezetünknek szüksége van a pihenésre.

Félrelépés

Az életben az egészség a legfontosabb...ha az nincs, megette a fene...E szobatakaritás közben " félrelépett " ,kiment a bokája és sajnos csunyán bedagadt. Délután orvos, rtg, megállapitották, hogy nem tört el szerencsére, de bizony egy hétig ágynyugalom, jeges borogatás, kenőcsök, gyógyszerek.Hát bizony erre senki nem számit előre és egy kis hotel életében minden ember kiesése nagy problémát vet fel.A bentmaradóktól elveszik a szabadnapot, lehet túlórázni, szóval nem öröm ez senkinek sem.

Sem a betegnek - sem az egészségeseknek

De minden rosszban van valami jó - nem kellett operálni !